A harkányi gyógyvíz legendája

Dél felől, ha szemre veszed

A harsányi csúcsos hegyet,

Láthatod, hogy több barázda

Van a sziklás hegybe szántva

És kakas, bak, macska lábnyom

Látszik a hegygerinc háton.

Lakott itt egy öreg néne,

Volt egy Harka nevü lánya

Hét határban nem volt párja.

Szemet vetett rá az ördög,

Éjszakánkénk ott lődörgött.

Nem fogyott ki a beszédbül.

Ha fogad a lányra vásik

Kakas kukorékolásig

Szántsd föl a harsányi hegyet!

Szólt az ördög: máris megyek!

Aranyekéjébe fogott egy macskát,

Egy kakast, meg egy kecskebakot.

Az asszony a padláslikon lesi-várja,

Ugyan bizony a lópatás mire végzi.

Szeme kidülledve nézi,

Hogy az ördög ló halálába

Már a hegy derekát járja.

Ha így nyargal, fölér jóval előbb.

Nosza az asszony futóra!

Tüstént szalad a tyúkólba,

Kukorékol kicifrázva,

S ahány kakas recitálja,

Még az eke elé fogott kakas is

Megszólamlodott! Az ördög a haját tépte!

A három állat heggyé vált,

S az ördög, látva, hogy vesztett,

Mérgében toppantott egyet,

Lyuk támadt és elnyelte legott.

Hol pokolra ment, a földből

Kénszagú melegvíz tört föl.

(Néphagyomány)